Karácsonyi öröm némi ürömmel

Hazaérkeztem Karácsonyra telekocsival, mivel vonatra esélyem se lett volna, a szokásos szomorú látvány fogadott: levesosztás a hajléktalanoknak a Blahán, bugyiárusok százai a nyugati aluljárójában, a nyugatiban esélyem sem volt 8 perc alatt sorra kerülni a pénztárnál, a mozgóárus pedig nem tudott jegyet adni az Intercityre Szegedre.
Gyorsan a vonathoz szaladtam, ahol a kalauz hölgy közölte velem, hogy 2000 ft pótdíj ellenében vehetek jegyet a vonatra, de csak az első 6 kocsiba, mert az nem intercity. A vonat hátuljára kapcsolták az intercity kocsikat, oda még pótdíjat is kell fizetni. De ez sehol nem volt feltüntetve. (Igaz, apukám említette telefonon, de a nyugatiban semmilyen kiírás nem tájékoztatott, hogy a vonat fele nem helyjegyes). Így két szék között a pad alá estem, hiszen mint kiderült, a mozóárusnál is megvehettem volna a jegyet. Nagyon frusztrált voltam, hiszen a saját hazámban szinte idegenként mozogtam, még Peruban is jobban meg volt szervezve minden a közlekedés terén.
Szerencsére óránként indítanak vonatokat Szegedre.
Na, mindegy, nem akarok ünneprontó lenni és kívánok mindenkinek békés, boldog ünnepeket.