Német - török

Legszebb öröm a gólöröm

Réthy Béla közvetít. Mert "ídetanyám, títetett a típ". Ez a mondás egy családi sztoriból származik egy beszédhibás kislányról.

Rengetegen voltunk.

Még a buszmegálló tetejére is jutott a tömegböl.

Da ist das Ding!!!
Ök is örültek.

Nekem is, mit több ismerősömnek nagy gondot okozott, hogy hol nézzem ezt a sorsdöntő meccset.
A Public Viewingra akartam először kilesni, de a gyülekező felhők megijesztettek. De
Szerencsére volt azért elég alternatíva: Jens haverom kihívott a Stustába. A Potba ültünk be, ahol oly' sok évet töltöttem - sóhaj-.
A meccs nem semmi izgalmakat hozott, az egész kocsma remegett a német gólok után...
A meccs után usgyi a Leo, azaz a Leopoldstrasse.
VB-s időket idéző hangulat volt. Több tízezer ember ünnepelt hajnalig. Németek, törökök együtt. Fantasztikus, leírhatatlan. Ezt nem igazán lehet elmesélni, ezt át kell élni. Német zászlók tengere, pár törökkel tarkítva, még a buszmegállók teteje is tele volt emberekkel.
És persze mindenhonnan a Fínále, oh-oh, fínále, oh-oh-oh-oh, meg Deutschland-Deutschland.
Úgy szeretnék már lengetni magyar zászlót, 'csába, hogy sose bírunk kijutni sehovase.