Pappenheim

Biotemplom
A vár. Sajnos zárva volt.
A történelmi belváros
Ez nemtommi, de szép ház.
Schäufele. Nagyon finom.


Vasárnap a Altühltalban, azaz az Altmühl folyócska völgyében kirándultam. Festői szépségű tájakon ment a vonat, ami Bajorországban nem meglepő.
A Hauptbahnhof tele volt hamburgi szurkolókkal, akik a főbejárat mögötti csarnok akustikáját próbálgatták a "Scheiiiisseeee" szó üvöltözésével.
Az Altmühl folyó mentén sok karszt-sziklát látni, amelyek hegymászóknak, barlangászoknak paradicsomi terepet nyújtanak. biciklitúrákhoz, vándorlásokhoz is ideális terep.
Pappenheim községe volt úticélunk, ami kicsit gyanús volt először, mivel csak mi szálltunk ott ki a vonatból.
De kellemesen csalódtunk, mert egy gyönyörű kis középkorias városka tárult fel előttünk némi gyaloglás után. Nagyon érdekes volt a szellős bio-templom, aminek csak a váza van meg, a falát majd kúszónövények fogják képezni. Külön előny, hogy a húsvéti barkaszenteléshez ki se kell menni a templomból, hiszen tele vannak barkával a templovázra futó ágak!
Mivel árnyékban 14 fok volt, napon pedig 20 fölött, kerestünk gyorsan egy sörkertet, ami februárban érdekes élmény. Pláne, hogy a sör nevetséges 2,10-be kerül. (Münchenben már nem sok helyen van 3 euró alatt, ma meg láttam a Bildet 7 eurós -liter - sörkerti árakkal riogatni). A sörkert egy Zöld Fához címzett étterem és fogadó kertjében realizálódott, ahol a sörök mellett lecsúszott egy "Schäufele" nevű étel is, ami egy irdatlan nagy darab disznóhús barna szósszal, gombóccak, salátával. Mennyei íze volt.